Gyógyulás

A kezelések lezárása után sok hozzátartozó úgy érzi, végre jöhet a megkönnyebbülés, a jó hírek után talán újra lehet normálisan élni. De a gyógyulás időszaka lelkileg éppoly összetett, mint a korábbi szakaszok. A beteg ugyan lehet, hogy túl van rajta testileg, de lelkileg még sok minden dolgozik benne. Ez pedig a hozzátartozókra is igaz. Nem ritka, hogy ebben az időszakban egyszerre van jelen az öröm és a félelem, a hála és a fáradtság, a bizakodás és a bizonytalanság.

Mit érezhet az érintett?

A beteg sokféleképpen reagálhat a gyógyulás időszakára. Lehet, hogy felszabadultabb, pozitívabb, de az is előfordul, hogy visszahúzódóbb, csendesebb lesz, mint korábban. Gyakran küzd belső kérdésekkel: „Valóban meggyógyultam?”, „Mi van, ha visszajön?”, „Most akkor hogyan tovább, mit kezdjek magammal?”

“Eddig jó kezekben voltam, gondoskodtak rólam a kórházban, tudok-e magamról én is elég jól gondoskodni?” “Mi van, ha nem tudok mindent megtenni a gyógyulásom érdekében, ami tőlem telik?”

Sok beteg ilyenkor kezdi megérezni a testén és a lelkén is a kezelések utóhatásait. Megváltozhat az önképe, fáradékonyabb lehet, nehezebben tér vissza a munkába vagy a társasági életbe, izolálódást, elszigetelődést él meg a társas kapcsolataiban. Ez nem ritkán szorongással, bátortalansággal jár, még akkor is, ha „minden rendben van”.

Fontos tudni: a gyógyulás nem egy pillanat, hanem egy folyamat, és mindenki más tempóban halad benne.

Mit érezhet a hozzátartozó?

A hozzátartozók ebben az időszakban gyakran keveredett érzelmeket élnek meg. Végre vége – de vajon tényleg? A remény ott van, de mellette ott bujkál a félelem is. A „már nem kell annyit szervezni, ott lenni, figyelni” megkönnyebbülésével együtt jelentkezhet az üresség, a fáradtság, sőt olykor bűntudat is: „Miért nem örülök jobban?” Gyakori élmény, hogy a hozzátartozó szeretné, ha most már minden visszatérne a régi kerékvágásba, de ez nem megy egyik napról a másikra. A beteg nem biztos, hogy ugyanaz az ember, aki a diagnózis előtt volt. És a hozzátartozó sem az.

Sokak számára nagyon nehéz elfogadni azt, hogy az élet már soha nem lesz olyan, mint régen, hiszen egy hatalmas megpróbáltatáson ment keresztül mind az érintett, mind az őt támogatók.

Hogyan segíthetsz hozzátartozóként?

Először is fontos tudatosítani: a gyógyulás nem egyenlő a visszatéréssel a régi élethez. Ez egy új szakasz, amelyben a betegnek gyakran újra kell tanulnia önmagát és ehhez szüksége van egy elfogadó, türelmes, figyelmes társra. Segíthet, ha nem sietteted, nem sürgeted („Most már örülni kellene”), hanem biztonságos közeget teremtesz, ahol a beteg a saját tempójában találhatja meg újra az egyensúlyt.

Lehet, hogy a beteg nem akar rögtön visszamenni dolgozni, vagy még nem nyit mások felé. Érdemes hagyni, hogy fokozatosan térjen vissza, és közben támogatni őt abban, hogy új célokat, örömöket találjon. A beteg önbizalmának visszaépítésében is nagy szereped lehet hozzátartozóként. Egy-egy őszinte, elismerő mondat sokkal többet érhet, mint hosszú beszédek.

Például:

„Nagyon büszke vagyok rád, hogy mindezt végigcsináltad.”
„Látom, mennyire elfáradtál, és mégis csinálod tovább.”
„Tudom, hogy még nem könnyű, de lépésről lépésre haladunk.”

Hogyan segíthetsz magadnak hozzátartozóként?

Sokan úgy érzik ebben az időszakban, hogy most már nekik nincs dolguk. De a gyógyulás után következik a saját feldolgozás ideje, mert a hozzátartozók hónapokon keresztül állandó készenlétben, érzelmi teher alatt éltek. Ez fáradtságot, ürességérzést, sőt lelki kimerültséget is okozhat, amit nem szabad elnyomni.

Fontos, hogy hozzátartozóként te is megengedd magadnak a pihenést, az örömöt és a megállást. Nem önzés, ha most már magadra is gondolsz.

Érdemes újra visszatalálni azokhoz a dolgokhoz, amik feltöltenek: egy séta, egy könyv, egy baráti beszélgetés, akár egy rövid pihenés napközben, tánc, alkotás, természet, sport.

Ha a feszültség nem múlik, ha nehéz a visszatérés a mindennapokba, nem szégyen segítséget kérni – pszichológustól, sorstárs közösségtől, akár a háziorvostól. A lelki felépülés éppolyan fontos, mint a testi. És most jön el annak is az ideje.